NEW CROATIAN FILM
Budapest, 2001
Lesznek-e horvát filmek a belgrádi tévében?
Beszélgetés Branko Istvancic horvát filmrendezővel
Kiss Aurél, Filmkultúra, Budimpešta, 2001.

http://www.filmkultura.iif.hu:8080/2001/articles/profiles/istvancic.hu.html

Poetic of documentary
Konture 2002

Initiative of Branko Istvancic film director and author observed and rewarding documentaries, into a Konture rumour has it about poetic other arts short of literature, unfold would, we hope new size magazine and help yours yet once more than visitor...

http://www.konture.com/No_4/poetika/branko_istvancic.htm

CROATIAN DOCUMENTARY IN THE NINETES

http://www.hfs.hr/ljetopis/abstract.asp?tekst=2&

In conclusion, documentary film in the '90s definitely failed to make an artistical record of the drama that surrounded it. Nevertheless, from the production of the period one could piece together two programmes of exellent films including Hotel Sunja, Sky over Osijek, Radio station Krapina, Mirila, The Cormorant Scarecrow, The Duel, BBB, The Hallway and The Corn Road. These documentaries could easily constitute the list equal to that of some of the best decades of Croatian documentary.
Jurica Pavičić
THE CROATIAN CINEMA CHRONICLE, Vol 9 (2003), No 33, Zagreb, March 2003

Bunarman by Branko Ištvančić selected to represent Croatia at the 8th International Short Film Festival of Sienna

Bunarman,a documentary by Branko Ištvančić has been selected to represent Croatia at the 8th International Short Film Festival of Sienna, Italy, from 21 to 29 November 2003 . The film has just been shown at the Kalamata Festival in Greece as the only representative from Croatia.< Bunarman is not only a documentary about an old skill of discovering and digging up wells but also a story about human labour. Almost silent, the film is told through images and remarkable scene settings. Branko Ištvančić is the author of a number of significant Croatian documentaries and it the recipient of the Oktavijan award at this year's Days of Croatian movie.

http://www.culturenet.hr/v1/english/read.asp?id=89&cat=1

YOUNG CROATIAN FILM
Kino klub Zagreb, 2000 (Croatian)

Hard by numerousness documentaries shot merely for national television legality broadcast, predominantly informative and educative purpose, television had producing swarm artistic high-flying documentaries movie. The Cormorant Scarecrow by Branko Istvancic black - humour curriculum vitae story talk about sometime with wonderful line at an world, for many had the best of Croatian documentaries in 1990-es.

http://www.kkz.hr/

Moving into the Frame
Croatian film in the 1990s
Jurica Pavičić
Kinoeye, Vol 2, No 19 15 May 2000

http://www.ce-review.org/00/19/kinoeye19_pavicic.html

YOUNG CROATIAN FILM
Ivo Skrabalo, Kinoeye 18, 1999
Besides the film-makers already mentioned, numerous members of the same generation of graduates of the Zagreb Academy are still fighting to make their first feature films. Taking into account the talent that has already emerged from this generation, Croatian film can expect good creative results from them in the future. They include: Istvan (Stipan) Filakovic (1960), Neven Hitrec (1967), Branko Istvancic (1967), Tomislav Jagec (1968), Zvonimir Juric (1971), Goran Kulenovic (1971), Zoran Margetic (1965), Sasa Podgorelec (1967), Ivan Salaj (1969), Niksa Svilicic (1970), Ognjen Svilicic (1971), Jasna Zastavnikovic (1973), Drazen Zarkovic (1970) and many others who are still to come...

http://www.ce-review.org/99/18/kinoeye18_skrabalo.htm

Culture in our community
More theory, less practice
www.cmk.org.yu/linkovi/informator/20_21/pdf/21-01.pdf

The Croat community in Vojvodina in the last decade absolutely experienced the fact that culture depends on politics. From one side, from the aspect of the state, Croats are good for obligations like paying taxes or for recruitment in the army, but not desirable when mentioning it as a minority because of special rights. From the other hand, in the Croat community, the culture strongly reflects the opposition of two sides: the Croat political elite, and the (catholic) Church. Luckily, the concept of culture includes also things like inspiration, creativity, imagination, which can also bring some valuable fruits. Still, this is more theoretically than practically true in the case of Croat community. In 2000, there were only two artistic works of real value. Both are documentaries: Zvonimir Sudarevic's "Ground" (Zemlja) with a great ethnological access, and Branko Istvancic's "Far away disappears the railway". The article contains also short descriptions of other cultural events, which mostly have a traditionalistic and populist character.
Zlatko Romic (Subotica)

Magyar Szó,
1994. január 9., vasárnap
Szabadka szelleme egészséges
Branko Ištvančić filmrendező-növendék vizsgafilmjét bemutatják a New York-i szemlén - Vajdaságnak nem kell lemondania egy ígéretes alkotóról; most ugyan Zágrábban tanul, de feltétlen vissza akar jönni a rónaságra
Csodálatos élményben volt részem: egy órára teljesen megszabadultam mindennapi gondjainktól, a sorbanállástól, a szellemi tunyaság egyre fojtogatóbb érzésétől, egyszóval mindentől, ami a nyomorunkra emlékeztetne. Egy fiatal filmrendező-növendékkel beszélgettem, aki mérhetetlen rajongással mesélte, milyen szép is ez a Vajdaság, milyen csodálatos ez a Szabadka és hogy milyen fontos szép filmeket csinálni. Most így utólag roppant csodálom Branko Ištvančićot (1967), mert annak ellenére, hogy segélyekből meg jótékonysági adományokból tartja fenn magát Zágrábban, nem a nyomorra, a leszűkült lehetőségekre panaszkodott, azt csak megemlítette, hanem fontosabbnak tartotta, hogy a politikai helyzet rendeződése utáni terveiről beszéljen.
A világ hat legjobb elsőfilmese közé sorolták. Tulajdonképpen kicsoda ön, Branko Ištvančić?
- Tavankuton születtem, itt érzem magam otthon. Pillanatnyilag a zágrábi Fimművészeti Akadémia harmadéves hallgatója vagyok a filmrendezői szakon. A filmmel még általános iskolás koromban kezdtem foglalkozni, s nagy segítséget, biztatást kaptam akkor is és azóta is egykori tanáromtól, Siflis Zoltántól. Amatőr filmjeim szerepeltek különböző fesztiválokon, meglehetősen szép sikerrel, és ez adott biztatást ahhoz, hogy kitartsak eredeti tervem mellet. Én már kicsi koromtól éreztem, tudtam, hogy filmrendező akarok lenni. Anyagiak miatt azonban vasutas középiskolát kellet végeznem, és négy évig a vasútnál dolgoztam, közben felvételiztem a belgrádi meg az újvidéki akadémiára, de sikertelenül. 1991-ben Zágrábban felvettek. Ott olyan tanárok keze alá kerültem, mint Ivo Škrabalo, Zoran Tadić, Zrinko Ogresta, Ante Babaja, Bruno Gamulina és mások. Az említett siker engem is váratlanul ért. A filmművészeti főiskolák nemzetközi szemléjére, Münchenbe a zágrábi akadémia elküldte az én Elválás című másodéves vizsgafilmemet is idősebb kollégáim munkáival együtt. Ezen a szemlén a zsűri elnöke Wim Wenders volt, akit nagyon nagyra becsülök. Jelen volt az elsőfilmesek megsegítésével foglalkozó londoni alapítvány képviselője, és az eseményt követő néhány nap múlva kérték a zágrábi akadémiát, küldjék el nekik a filmemet. Ez az alapítvány a tehetségek felkutatásával és támogatásával foglalkozik. A világ minden tájáról kiválasztott filmekből azután egy szemlét rendeznek Los Angelesben meg New Yorkban. Örömmel vettem tudamásul, hogy az én filmem bekerült a hat bemutatásra kerülő alkotás közé.
Ez egy óriási lehetős...
- Igen, nagyon várom már, hogy elutazhassak a tengerentúlra, mert egyfelől meglátom, mások mit csinálnak, lesz alkalmam megismerkedni különböző emberekkel; másfelől pedig nagyon bízom benne, hogy e nemzetközi alapítvány révén eljuthatok majd a világ valamelyik akadémiájára, hogy tovább képezhessem magam. A zágrábi filmakadémia jelentős, meg is vagyok vele elégedve, de sajnos a pénztelenség miatt ott sincsenek meg igazán a feltételek a zökkenőmentes munkához. Életcélom szép és igaz filmeket csinálni.
Kik az eszményképei?
- Tarkovszkij, Bergman és Fellini. Ami Tarkovszkijnál a szellem, az Bergmannál a lélek, Fellininél pedig a szív.
Ön most Zágrábban tanul, milyen tervei vannak az akadémia elvégzése után?
- Feltétlenül vissza szeretnék térni Szabadkára. Zágrábban már mindenkit megfertőztem Szabadka szépségével. Szerintem Szabadka egy elásott kincs. Sokan mondogatják, hogy piszkos ez a város, hogy nem olyan, mint volt. Szerintem nem így van: Szabadkának a lelke, a szelleme egészséges, és ez a fontos. Mert mint a Biblia mondja, ami látható, az múlandó, a láthatatlan pedig örök. Úgy érzem, az én feladatom, hogy olyan filmeket csináljak, amelyeket látva a mi igazunkat szépnek élik meg az emberek, avagy életünk szépségének igazát szeretném megfogalmazni, s ezt föltétlenül Vajdaságban akarom megcsinálni.
KABÓK Erika